Januar 22-23.

Egy ujabb elmenydus nap. Alisontol kaptam reggel mailt, hogy mehetek korabban, ha tudok, mert sokat kell segiteni neki. Igy, fajo labbal en buta, elmentem olyan 11.30 korul. Maria is ott volt, az uj spanyol lany (aki amerikai mar, de az edesanyja Puerto Ricobol, edesapja Mexicobol szarmazik..), aminek orultem, mert nagyon joba lettunk. Ennek persze Alison annyira nem orult, hogy mi joba lettunk, mert bar o kerte, hogy egymas kozt beszeljunk spanyolul, hogy a csaladra igy ragadjon, de (talan rajott), hogy vegig miatta puffogunk. Szoval, Mariaval tok joba vagyunk, mindent megbeszelunk, igy sokszor jokat mosolygunk, vagy epp sirunk, hogy Alison miket mond egymasrol nekunk a hatunk mogott, hogy minket osszeugrasson.. Egy nagyon gonosz nonek tartom.. Aztan a labam nagyon fajt, de David ertem jott 2kor, hogy segitsen a babakocsit a hoakadalyon eltolni amikor iskolaba megyek, de Alison kozolte hogy ne vigyem a babat mert alszik (de persze a stilusa mint egy allate, tehat a suliba vegig bogtem Davinak). Hat nem vittem a babat, de igy szegeny David feleslegesen jott. Aztan amikor hazaertem, Alison ki volt borulva, mert a baba egybol felebredt amikor elmentem es nem tudott dolgozni tole. Kabe 30 percet voltam tavol, azaz 20 percet nem bir ki a sajat gyerekevel... Ekkor kezdett betelni a pohar. A belem log mert ugy faj a labam, dolgozom, baby-sitter alatt folyamatosan tanitanom kell (persze ha tanitokent alkalmaznak, akkor sokkal tobbet kellene fizetni..) es ehhez durva es undok, lekezelo stilusban banik velem ez a no. Az mar csak hab a tortan, amikor a Marianak azt mondja, hogy nem vagyok egy nagyon "tiszta" mert nem rakok rendet. Ezen mar rohogtem, miutan a macskajuk a wc-bol iszik, es a sajat alomjaba nincs kedve bemenni mert ez a no lusta kicserelni a masfel honapos cica almot, akinek az agya alatt a babaja pelenkaja augusztus ota ott all egy olyan rendmaniasnak, mint en, aki Tarcsan otthon egy olyan muzeumot tart, hogy szegeny David neha levegot se vehet, hogy a levego porosszetetele ne valtozzon, ilyen hulye szoveggel probal minket egymas ellen gerjeszteni, hogy en nem vagyok jo rendrako... Kesz, kiborultam. Este mikor eljottem ez gyult es gyult bennem.
Masnap lattam, hogy hajnali 3kor irt nekem levelet, hogy most annyira faj a karja, mert a babat cipelni kellett (mert en otthon hagytam, persze az o keresere...), hogy nem tud aludni, es gondolkodott, hogy fajo labbal inkabb ne is jojjek masnap... Hat, epp ezen gondolkodtam, hogy nem is mentem volna. Nemcsak faj a labam, de nem birok ra allni. MAr kaptam ra kremet, gyogyszert, de semmi javulas a 6. napja... De oszinten orultem, hogy irt. Mert igy vegre tudtam reagalni, ugy hogy a ferjenek is elkuldtem, akinek fogalma sincs mi megy abban a hazban, es tegnap 5 percenkent megkoszonte hogy ennyit segitek, nem akartam mondani, hogy a kedves nejed csak szidja a munkam... Szoval, megirtam nekik, hogy en minden erombol dolgozom, de kezd elegem lenni, hogy allando gorcsben vagyok miattuk. Nem tudok 4 gyerekkel egyszerre foglalkozni, de meg o sem, hiszen azert alkalamazott. Hogy varja el, hogy babara figyeljek, s kozben spanyolt tanitsak, meg ha lehet, rakjak rendet.... Es megirtam, hogy orultem a szerencsenek, de ha nekik tovabbra is panaszuk lesz, ha tovabbra sem veszik eszre (elsosorban az anya), hogy mennyi mindent csinaltatnak velem (es utana beugta, hogy miert nem jo..), akkor semmi gond, de en megyek mashova...
Erre persze jottek a nagy levelek, hogy minden mas lesz... csak ezt hallgatom 5 honapja.. nem tudom, mi legyen, most ismet megprobalom, de ha egy kicsit is bantanak, gondolkodas nelkul elmegyek.