Édesanyukám születésnapja, és mi elmegyünk... Kora hajnalban keltük, rááadasul éjfél után feküdtünk, ugyhogy igen kimeritő utunk volt. Amsterdamig mentünk, és még a pilótafülkébe is bemehettünk. Nagyon különleges élmény volt.
Amsetrdamban nem sok időnk volt, mert egy óra volt az átszállási idő és mivel Jumboval utaztunk, igy 425 embernek kellett beszállnia a gépbe 60 perc alatt... Az út türhető volt, bár nem tenném meg minden nap.. 10 órát a levegőben elég fárasztó a szervezetnek.
A megérkezés kacifántos volt, mert Brian és Jane nem tudta mikor jövünk, mert előző nap nem volt netünk, nem tudtunk szólni.. aztán mviel el fogjuk kérni a kocsit úgyis, igy mondtuk, hogy ne jöjjenek ki, haza tudunk mi menni, ugyse volt sok cuccunk... Hát, tenyleg nem volt... miután a pilóta bemondta, hogy a Győri házaspárt egy üzenet várja, ami nem volt más, minthogy lemaradt az egyik csomagunk Amsterdamban. Annyira nem jártunk rosszul, mert kaptunk a reptértől 50 dollárt "first need" jelszóval, viszont annyi cuccot hagytunk igy, hogy nem volt semmi fontos vennivalónk... mivel azonban még a nap során el kellett költeni a pénzt még a nap során bementünk Chicagoba, és beújitottuk a ruhatárunk :)
Amikor hazaértünk Brian és Jane már itt várt az ajtóban, annyira jó volt újra látni őket. Aztán jött Terry, majd amikor bementünk az egyetemre ott is mindenki hatalmas szeretettel és örömmel fogadott minket. Pattel sajnos nem futottam még össze, de ami késik nem múlik...
Este igen haamr aludni mentünk, mert egyszerűen rémesen kifáradtunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése