Januar 31.

Januar utolso napja, repul az ido... Delelott dolgoztam es nagyon kellemesen ereztem magam. Azt nem mondom, hogy nem esett jol hazajonni, de ki az aki nem szeret munkabol szabadulni?
David rendet rakott, kitakaritott, majd engem vart :) Ebedeltunk, majd innen egy nagyon vicces kaland kezdodott.... David mondta, hogy akkor elmegy vasarolni. Mire en mondtam, hogy szivesen megyek en is ha nem kell futni es sokat setalni... persze David helyeselt. Es hogy ebbol mi valosult meg? A busz korabban erkezett, igy egy baromi nagyot futottunk hogy elerjuk. Mar itt mar halalra rohogtem magam (amikor epp el tudtam donteni hogy most a labam faj, vagy egyszeruen szerencsetlennek tartom magam.. :) Na, de ezt meg lehet fokozni! Indulunk hazafele, kenyelmesen baktatunk, meg boven volt idonk a busz erkezeseeig... A busz megerkezik, de erre a buszsofor eltevedt. Rossz helyen kanyarodott le es utana el kezdett csalingazni mint aki eleteben nem jart volna Chicago-Hyde Parkban.. ment... ment, legalabb 8 buszmegallot kihagyott es miutan mar visszatalat a sajat palyajara (irto messze tolunk..) nem allt meg a megallonal. Na, ekkor mar az egesz busz raformedt, hogy "ajjon ma' meg valaho' " szoval ekkor a semmi kozepen megallt es kinyitotta az ajtokat, igy egy brutal nagyot kellett setalnunk haza... Igazabol, doltunk a rohogestol, mert soha nem kell kimelni a labom, csak epp most, es erre most meg a busz is elteved.. annyira murphy, hogy Daviddal egy akkorat nevettunk az egeszen, hogy meg most is mosolyognom kell, ha eszembe jut.
Aztan amint hazaertunk David tobb mint ket orat beszelt Nemeth Andrassal, aki sok hasznos (es haszontalan :) tanaccsal tomi David fejet a californiai utunkat illetoen. En kozben kedves sogornommel kommunikaltam tobb oran at, bar a vegen mar minden volt csak ertelmes kommunikacio nem, de jol esett (it voz rilli fán, szisztör in ló!) :)
Este meg ugy dontottunk, hogy fozunk a kovetkezo napokra elore, igy az este fozessel telt, majd filmnezes..