Chicago tudja mikor van tel! Ma ugy ebredtunk, hogy minden ho feher, annyi ho szakadt az ejjel. Annyira szep itt minden, es nem tudom, mikor lattunk utoljara ennyi havat egyszerre.... :)
Delelott dolgoztam, igy most a delutanom szabad... Eleg sok levelet, kepeslapot kell megirnom, aztan lesz egy kisebb (nagyobb..) vendegjaras nalunk decemberben, ugyhogy ideje leulnom gonodlkodni, hogy mit fozok... Egyebkent itt Amerikaban rajottem, hogy nem csak kicsit, de nagyon-nagyon szeretek fozni! Imolanak innen is koszonet a sok izgalamas receptjeert, amivel folyton ellat... :) Daviddal delutan elmentunk par szorolapot kiragasztani a holnapi koncertre, igy ma bejartuk az egesz chicagoi egyetemet, ami leirhatatlanul nagy es baromi konnyu eltevedni benne.. Az egyetem kertjen szinte minden egyes bokor, kis fa ki van vilagitva egosorral.. Annyira mas vilag ez az Amerika, nagyon hangulatos am... Aztan az egyik epuletben a marvany lepcsokon David megcsuszott es akkorat esett, hogy en fraszt kaptam fel tud-e meg allni... Persze a latvany ijesztobb volt, mint az eses, de utana ugy szoritottam a kezet, mintha en el tudnam ot kapni ha ujra elesne.. :) (bar reges-regen voltunk korizni kettesben, es ott is en voltam az oszlop, es meg elunk.. :)
Mikor hazaertunk en kidoltem, valoszinuleg a betegseg meg erzodik rajtam, mert napi 10 orakat alszom, illetve delutanonkent is mindig elszunyokalok, mint egy ovis, de azt hiszem, itt Amerikaban egy eletre kialszom magam. David orara ment, az utolso orai vannak az oszi felevbol, nagyon izgalmas, bar ugyanakkor nagyon faradt is mar... De mar csak 2 nap es szabad!
2008. december 1., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése